Történelem

Történelemelőtti – a Sava és Sunja folyók közti Plece elnevezésű magas területen talált halásztelepülésre utaló agyagművességi maradékok, e táj népességéről tanúskodnak; itt most Sunja fekszik.

Ilirika elfoglalása – Róma és Illír néptörzsek közötti hosszantartó háborúk /i.e. harmadik század végétől kezdve/ és az Illír néptörzsek lázadásai után, Ágoston /Oktavián/ császár i.e. 27. évben nagy diadallal ünnepelte az Illírek fölötti győzelmét. Ugyanabban az évben a tartomány a szenátus igazgatása alá került, s ezzel Róma véglegesen leigázottnak és megbékítettnek tekintette. A rómaiak saját katonaságuk gyors áthelyezése érdekében két nagyon fontos utat építettek /mindkettőt Sunja térségében/ - egyik Sisciát /Sisak/ Sirmiummal köti össze, a másik Sisciát Salonnal /Solin/.

1334. év – Az első írott emlék-összeírásban a zágrábi érsekség plébániáiról, amit János diakónus készített, említés van a plébánia székhelyéről, ami Gredában van „ECCLESIA SANCTI NICOLAI DE GREDA”, ami azt jelenti, hogy már korábban is létezett.

1526 – II Lajos király fennséges II Sulejman elleni mohácsi csatában ért halála előtt a gredai Plébánia birtokait Keglevic Péter buzimi grófnak adományozza.

1556 – A törökök betörése és nagy pusztítása után a törökök e vidék korlátlan urai lettek. Az állandó harcokban sok ember meghalt, egy részük kivándorolt békésebb vidékre /Gradišće-Burgenland Ausztriában/, egy részük viszont török rabságba került. A gredai plébánia megszűnésével, a terület és a visszamaradt lakosság egy része a kostajnicai plébániához kapcsolódik.

1683–1699 – A Nagy Fölszabadító Háború után a legyőzött törökök elfogadták a Szerémségi Karlovác békefeltételeit. Ennek alapján a Habsburg Monarchia és Törökország közötti határvonal az Una folyón lett megállapítva. /1867-ben az Una folyóig terjedő terület fölszabadult./ Az állandó és hosszas harcok után csaknem lakatlan sunjai Száva-térségbe új lakosság kezd letelepedni.

Mivel Sunja és környéke 1526 után a Keglević földesúri család birtoka volt, ők elkezdték a térség benépesítését, a jobbágyság egy részét a saját Posavinai birtokokról áttelepítették erre a vidékre. /Lekenik, Peščenica…/ A Keglević-uradalom topolovaci birtokainak sunjai részét a következő falvak alkották: Bistrač, Selišće, Letinje Gornje, Letinje Donje, Gradusa, Žreme, Krivaj, Greda és Sunja. Boszniából érkező horvátok – a što nyelvjárást beszélők – a Bobovac, Stazu, Hrastovac és Vedro Polje falvakban telepedtek le. Annak ellenére, hogy e terület a bán és a Horvát sabor parancsnoksága alatt volt, befolyásos osztrák tábornokok elkezdik a törökök fennhatósága alatt lévő határmenti területekről a Zrinska gorára és annak lejtőire telepíteni azokat a vlahokat /szerbeket/, akik mint török elővéd /martalócok/ rabolták és gyújtogatták a horvát falvakat és városokat. Ennek folytán nagyban megváltozott a vidék etnikai képe.

1716 – úraéled a plébánia de most Sunján. Mária Terézia /1740-1780/ császárnő, mi királynőnk uralkodása idejében Sunja szabad királyi város címet kap, a béke helyreállítása folytán elkezdődik Sunja fejlődése és szervezése, mint kereskedelmi várossá.

1802/1803 – először említődik az iskola Sunján, amely rövid megszakítás után – 1827-től napjainkig megszakítás nélkül működik.

1822 – ebben az évben kezdődött a mai plébánia-templom építése Sunján, a régi korhadt fából épültet Gredán, a Koravec patak mentén lebontották.

1825 – az új templom fölszentelése.

1881 – beindul a vasúti forgalom, ami nagyban hozzájárul a már kisebb város, adminisztráció, közigazgatási, kereskedelmi erős iparággal rendelkező központ további fejlődéséhez.

1895 – megalakul Sunján az Önkéntes Tűzoltó Testület „Sunja Greda” néven.

1907 – az Önkéntes Tűzoltó Testület berkeiben működni kezd a Fúvószenekar-szakosztály.

1912 – Ivan Lacković tanító kezdeményezésével és az iparosok, kereskedők segédletével megalakul az Ipari-kereskedelmi Iskola.

1927 – Megalakul az első labdarúgó klub Sunjski néven.

Az 1929-1933-as nagy világgazdasági válság előtt, amely Sunja térségében is nyomokat hagyott, Sunján már működik; négyosztályos állami elemi iskola, ipari-kereskedelmi iskola, plébániatemplom, egyházi iroda, posta, telefon és sürgönyhivatal, községi hivatal,községi és magánorvosi rendelő, községi állatorvos, gyógyszertár, pénzügyi ellenőrzési osztály, csendőrlaktanya, vasútállomás, olvasókör, ipari szövetkezet, Horvát Iparosok Szövetsége, Tűzoltó testület, Horvát Sólyom, a Vöröskereszt helyi szervezete, fúvószenekar, amatőr drámai egyesület, tamburazenekar,, mozi, takarékpénztárak (Horvát takarékpénztár RT, parasztszövetkezet, takarék- és segélyező szövetkezet.

Nagyszámú különböző ágazatú iparos segédletével, a sunjai iparos szövetkezetben egyebekközt működik a gőzmalom, bőrgyár, fűrésztelep, görbebotok készítése, gyógynövényszárító és néhány malom is.

Gazdasági válság és privilégiumok melyeket a Szerb-horvát-szlovén királyságban, majd a második socialista Jugoszláviában / a sunjai község marolóci vlah lakossága, a község hanyatlásához vezetett. Eltűnik több egyesület, újak is alakulnak, de politikai jellegűek, egyetlen céllal – az állampolitika végrehajtásával.

A honvédő háborúban Sunja mégis megvédte magát, habár majdnem teljesen megsemmisült, lerombolásra jutott. Sunját megvédték, elsősorban saját lakosai, de Sunja szabadságáért nagyban hozzájárultak Horvátország majdnem összes területéről jött bátor harcosok.

Ma a sunjaiaknak a legfontosabb az, hogy visszakerültek a Posavaciakhoz.